Afrikában kell megoldani a migrációs válságot, amelynek azonban van egy „belső, európai dimenziója is”, és szükségessé teszi a menekültek európai uniós tagállamok közötti elosztásáról hozott döntés végrehajtását – hangsúlyozta egy szerdán megjelent közös írásában a német és az olasz belügyminiszter. Thomas de Maiziere és Marco Minniti a Die Welt című lapban közölt vendégkommentárban kiemelte, hogy nem lehet „a határtalan vendégszeretet illúzióját kelteni migránsokban”, mert ez csak az embercsempészek gazdagodását segítené.
Csodaszer nincs, megoldás van
A migrációs válság megoldása pedig „nem korlátozódhat földrajzilag az EU-ra, és mindenekelőtt az olasz partokra, ahol a migránsok megérkeznek” az EU területére.
A válságot „elsősorban Afrikában kell leküzdeni”, ahol „gazdasági, ökológiai és humanitárius okok migrációt váltanak ki”.
”, ahol „”.
Az EU nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy visszaszorítsa az illegális migrációt a nyugat-balkáni útvonalon. Most a Földközi-tenger középső medencéjén átívelő migrációs útvonalra kell összpontosítani, és tudomásul kell venni, hogy nincs egy csapásra minden gondot megoldó "csodaszer”, és csak intézkedések egész sorával lehet hosszabb távon sikert elérni.
A legfőbb feladat az embercsempészek üzleti modelljének szétzúzása. Az embercsempészek „bűnözők, számukra a migránsok csak árucikkek, amelyek élve vagy halva profitot termelnek” – írta a német és az olasz belügyminiszter.
Líbia a gócpont
Kifejtették, hogy elsőként a Líbiában folytatott embercsempészetet kell felszámolni, ezért támogatni kell az észak-afrikai országot szárazföldi és tengeri határának védelmében.
Hozzátették, hogy el kell kerülni a líbiai partoknál „néha előforduló versengést” a parti őrség és a hajótörötteket mentő civil szervezetek között. Ehhez feltétlenül szükséges a civil szervezetek működéséről szóló szabálykönyv, amelynek kidolgozására Olaszország javaslatot tett az uniós belügyminiszterek tallinni tanácskozásán.
A Líbiába irányuló „irreguláris migráció” megakadályozása érdekében már elkezdődött az együttműködés Nigerrel, Csáddal és Malival, azonban a líbiai határnál is „meg kell próbálni beavatkozni” a folyamatok „irányításának” céljával. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az embercsempészet már régen fontos gazdasági ágazat a migrációs útvonalak mentén.
Ezért nem lehet arra számítani, hogy „néhány csempészbanda elfogásával vége szakad az áradatnak”.
”.